Figyelmeztetés: Nem minden jelenlegi Mórocz vezetéknevű személy (éljenek Szlovákiában, Magyarországon vagy máshol) a nagyabonyi Mórocz nemesi család leszármazottja. Ez a krónika kizárólag ezzel a konkrét, a mai Szlovákia területén található Csallóközből származó történelmi vonallal foglalkozik.
1. A családtagok teljes névsora (1504 – 1577)
A levéltári dokumentumokban a család alábbi tagjai igazoltak, akik közvetlenül részt vettek birtokügyletekben, az otthon fizikai védelmében vagy bírósági perekben:
Mihály (Michael): A legidősebb ős, nemes, a családi vonal azonosító pillére (1488).
Móric (Mauricius): [1504 – 1511] – Mihály fia, nádvári birtokszerző.
I. Benedek (idősebb Benedek): [1511 – 1518] – Móric fia, jelentős választottbíró, az első, aki a Mórocz nevet használta. 1514 előtt felesége Zempczy Katalin (a néhai Bacsfai Zempczy Zsigmond leánya) volt, aki azonban ezen időpont előtt közvetlen örökös nélkül elhunyt, így a hozományt Benedeknek ki kellett fizetnie Katalin nővére számára.
Balázs: [1525 – 1561] – I. Benedek fia, az alszászi ügy főszereplője.
Csöpönyi Ilona: Balázs felesége, Csöpönyi Ferenc (Franciscus) leánya. Kulcsszerepet játszott a család birtokainak megmentésében.
Mórocz András és Albert: Rokon nemesek, akik 1533-ban Balázs oldalán aktívan részt vettek a birtokok védelmében a királyi elkobzás után.
Balázs és Ilona gyermekei (IV. generácia) – az 1541-es, 1561-es és 1577-es perek résztvevői:
Gergely: Balázs fia, 1561-ben Alszász határában fizikailag szállt szembe a biztosokkal a nemesi kúria védelmében.
II. Benedek (ifjabb Benedek): Balázs fia, jogász, a Thurzó család ügyvédje, az 1577-es jogi győzelem kezdeményezője.
Mátyás: Balázs fia, a 60-as évek bírósági vitáinak résztvevője és a császári intervenció közbenjárója.
István: Balázs fia, az 1541-es középcsöpönyi tranzakciók résztvevője.
Erzsébet, Ágnes és Dorottya: Balázs leányai, örökösként és a családi rehabilitáció résztvevőiként említve.
2. Birtokok és helyszínek (Földrajzi részletek)
Nádvar (Nadwar): Ma már elpusztult település Nagyabony mellett. 1504–1511 között a család itt vásárolt részesedéseket (beleértve a halászati jogokat is) a Bebesy és Gerváz családoktól.
Alszász (Al-Szász): Nemesi telek (predium) Nagyabonyon belül. A család nemesi kúriájaként szolgált. Az 1561-es hősies ellenállás helyszíne.
Nagyabony: Családi székhely Gaathzeg és Naghozthal mikro-helyszínekkel. A dokumentumok nemesi házak és malmok tulajdonjogát említik.
Közép-Csepen: Stratégiai fontosságú birtokok a Vág folyó mentén (Pozsony vármegye). Itt voltak a Csöpönyi család nemesi kúriái, amelyek a Thurzó családdal kötött szövetség tárgyát képezték.
3. 1511. év: Mórocz Benedek, mint a regionális politika kulcsszereplője
A Pozsonyi Káptalan okleveléből (DL 97898) következik, hogy Mórocz Benedek 1511-ben kulcsszereplő volt a Csallóköz helyi politikájában. Nem elszigetelt földbirtokos volt, hanem politikailag és jogilag kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező nemes, aki élvezte a Pozsonyi Káptalan bizalmát, és együttműködött Magyarország jövőbeli vezető családjaival (Pálffy, Illyésházy).
4. 1512: Vagyonjogi tranzakció (Zálogbavétel)
Mindkét esetben a nagyabonyi (Naghabany) Dobos Imre fia, Dobos János zálogosította el birtokait különböző tulajdonostársaknak, köztük Mórocz Benedeknek.
4.1. Február 9.: Az első eset
Tárgy: Egy elhagyott szesszió (jobbágytelek) és tizenöt hold (iugerum) föld, rét, valamint egyéb tartozékok Nagyabony községben.
Mórocz Benedek szerepe: Az egyik hitelező volt, aki részesedést szerzett az elzálogosított ingatlanban azzal a céllal, hogy azt békés birtoklásban tartsa minden egyéb igénnyel szemben határozatlan ideig vagy a tartozás kifizetéséig.
4.2. Február 9.: A második eset
Tárgy: Hat hold (sex iugera) szántóföld Nádudvar (Nádvár) község határában.
Mórocz Benedek szerepe: Más személyekkel együtt – mint például Szabó Balázs, Dobos János, valamint Chomora Péter fiai: Ambrus, Ágoston, Mihály és Mátyás – zálogba veszi ezt a földet 25 évre, hat magyar aranyforint (floreni) ellenében.
Feltételek: 25 évnyi birtoklás után Dobos Jánosnak joga volt a földet a fennmaradó négy és fél forintért visszaváltani, Mórocz Benedek és a többiek pedig kötelesek voltak azt számára visszaadni.
.
Levéltári forrás: A pozsonyi káptalan protokollumai, 1512. február 9. Összefüggésben a következő, 1512. február 9-i oklevéllel (SNA, HmBK, Prot. I-II, 353-354. o.,SNA, HmBK, Prot. I-II, 354-355. o.).
5. 1518. év: Birtokügylet (Elzálogosítás)
Tárgya: Mórocz Benedek elzálogosítja (impignoratio) egy elhagyatott nemesi telek (sessio nobilitaris deserta) negyedét Nagyabonyban Csomor Péternek és fiainak.
Ára: Ezért a negyedrészért 8 magyar aranyforintot kapott (a teljes 32 forintos összegből, amit korábban a Dobos családnak fizettek).
Indok: A dokumentum szerint „valamely sürgető szükség kényszerítette” (certa sua necessitate compulsus). Ez arra utal, hogy bár a család befolyásos volt, ebben az időszakban gyors készpénzre lehetett szükségük (talán a nővérek hozományának kifizetésére vagy más családi kiadásokra).
5.1. 1518. év: Birtokstabilitás és szomszédságok
Az oklevél (SNA, HmBk, Prot. V/1, s. 273-275.) dokumentálja Végh János földjének elzálogosítását a dunaszerdahelyi Szent György-templom javára, és fontos tanúbizonyságot ad Mórocz Benedek helyzetéről.
5.1.2. Mórocz Benedek, mint földrajzi és társadalmi tájékozódási pont
A dokumentumban Mórocz Benedek, mint közvetlen szomszéd szerepel, akinek birtokai szilárd kiindulási pontként szolgálnak az elzálogosított szántóföldek határainak pontos meghatározásához. Ez a tény bizonyítja, hogy a Mórocz család birtokait Nagyabony határában stabil, régóta meglévő és pontosan körülhatárolt nemesi dűlőkként tartották számon.
5.1.3. Konkrét helyszínek és mikro-topográfia
A szövegből következik, hogy Mórocz Benedek kulcsfontosságú parcellákkal rendelkezett két gazdaságilag jelentős helyszínen:
Gaathzeg helyszín: Végh János két hold földet zálogosít el, amely közvetlenül Mórocz Benedek földjével szomszédos déli irányban (penes terram Benedicti Morocz a meridie). A Gaathzeg (jelentése „Gát-szeg”) a határ stratégiai részét képezte, kiváló minőségű szántófölddel.
Naghozthal helyszín: Végh János elzálogosít egy (5 kaszaaljra való) rétet, amely Mórocz Benedek rétjével szomszédos északi irányban (secus pratum prefati Benedicti Morocz a predicta aquilone). Naghozthal helyszíne a családi dokumentumokban ismételten megjelenik, mint jelentős rétek és gazdasági szénapadlások helye.
5.1.4. Közös kötelékek a szövetségesekkel
A dokumentum név szerint említi Végh Jánost (Végh Gergely fiát). Fontos tudatosítani, hogy éppen Végh Gergely fiai (János és Balázs) lesznek hét évvel később (1525) Mórocz Balázs (Benedek fia) bűntársai Angyal Pál nemes tragikus meggyilkolásában. Ez az 1518-as bejegyzés bizonyítja, hogy a Mórocz és Végh családok nemcsak szomszédok voltak a földeken, hanem szorosan összekapcsolódtak közösségileg és birtokilag is, ami előrevetítette közös sorsukat.
5.1.5 Gazdasági és vallási kontextus
Míg Mórocz Benedek a korábbi oklevelekben elsősorban tiszteletreméltó választottbíróként vagy befektetőként jelenik meg, addig a Végh család ebben az időszakban gazdasági problémákkal küzdött. Képtelenek voltak a dunaszerdahelyi templomnak szóló végrendeleti juttatásokat készpénzben kifizetni, ezért kénytelenek voltak földet elzálogosítani. Mórocz Benedek itt a helyi nemesség stabilabb elemeként van ábrázolva, akinek birtokai szilárd pontként szolgáltak a többi nemes jogi ügyleteihez a régióban.
6. 1519-1520. év: Jogi viták és Mórocz Benedek királyi idézése
1519-ben és 1520 elején a nagyabonyi Mórocz Benedek újabb jelentős bírósági perbe keveredett, amely egészen a királyi bíróság szintjéig eszkalálódott.
Királyi parancs: 1519. december 13-án II. Lajos király parancsot (mandamus) adott ki a Győri Káptalannak, hogy vizsgálja ki a panaszt és idézze meg a vádlottakat.
Vizsgálat és megállapítások: A káptalan 1520. január 11-én lefolytatta a vizsgálatot, és megállapította, hogy a felperesek panasza igaz (igaznak találták a felperesek panaszát).
Idézés a király elé: Mórocz Benedeket más megnevezett nemesekkel (például Zomor, Konde) együtt a királyi helytartó hivatalosan megidézte, hogy 32 napon belül jelenjen meg közvetlenül a király előtt a bírósági tárgyaláson.
6.1. 1520. év: Nemesi választottbíró (Arbiter)
Benedek a dokumentumban (SNA, HmBk, Prot. V/1, s. 387-391.) nem peres félként, hanem mint „probus homo” (becsületes ember/jó hírnevű férfi) jelenik meg. Hiteles tanúként és jogi választottbíróként választották ki, hogy elsimítson egy erőszakos birtokvitát más nagyabonyi nemesek között.
Regionális tekintély: A Pozsony vármegyei alispán (Kwchara Ferenc) és művelt személyek (Literát Balázs) társaságában tevékenykedik, ami megerősíti magas társadalmi státuszát és jogi tudatosságát.
Vitarendező: Joga van dönteni pénzösszegek (11 forint) visszafizetéséről és a föld végleges felosztásáról, ezzel „örök békét” teremtve a családok között.
7. 1525. év: Véres bukás és királyi kegyetlenség
1525-ben a nagyabonyi Mórocz család a teljes társadalmi és vagyoni megsemmisülés szélére sodródott. Végzetessé vált az a véres incidens, mely során Mórocz Balázs (Móric Balázs) szomszédaival és rokonaival, Végh Gergely fiaival (Jánossal és Balázzsal) együtt meggyilkolták a szintén nagyabonyi származású Angyal Pál nemest.
Ez az erőszakos cselekmény nem maradt helyi vita szintjén. II. Lajos király a nemesgyilkosságot súlyos bűncselekménynek minősítette, amely a korabeli magyar jogrendszerben becsület- és vagyonvesztéssel járt (úgynevezett nota infidelitatis – hűtlenségi nóta). 1525. október 27-én az uralkodó Budán kiadott egy oklevelet (DL-DF 48995 jelzet), mellyel végleg megpecsételte a család sorsát, és elrendelte a birtokok elkobzását Póki János és Amadé István javára.
8. 1533. év: Az összekapcsolt dokumentumok elemzése
A mohácsi csata utáni időszakban járunk, amikor Pozsony a királyság kulcsfontosságú központja.
Az alszászi (ma Pozsony és Dunaszerdahely környéki terület) Kygyo (Kígyó) és Morocz (Mórocz) családok
közösen lépnek fel, hogy megvédjék családi örökségüket az idegen nemzetségnek – a Kisléghy családnak – történő eladás ellen.
8.1. Mi történt? (Jogi konfliktus)
A Szél család két tagjának özvegye (Barbara és leánya, Elena) megpróbálták eladni, zálogba adni vagy elajándékozni
Alszász (Alzaaz) községbeli birtokrészeiket. Ez ellen élesen tiltakoztak szomszédaik és feltehetően rokonaik, a Kygyo és Morocz családok tagjai.
8.2. Kik a szereplők?
A birtokot védő fél:
Kygyo család:Helena (Emericus Kygyo özvegye) és fia, Georgius Kygyo (Kígyó György).
Morocz család:Blasius Morocz (Mórocz Balázs) és Albertus Morocz (Mórocz Albert, Andreas Morocz fia).
A birtokot elidegeníteni szándékozó fél:
Barbara (Michael Zeel / Szél Mihály özvegye) és leánya, Elena Zeel (Szél Ilona).
A birtokot megszerezni kívánó fél (Vevők):
A Kisléghy család: Simon, Petrus, Stephanus, Gasparus és Christophorus Kisléghy.
További érintett személyek: Az alszászi Wytal (Vitál) család tagjai: Joannes, Ambrosius és Jacobus Wytal.
8.3. Kettős jogi fellépés (Miért készült két oklevél?)
Ugyanazon a napon (1533. 05. 26.) két különböző intézményt is mozgósítottak a tiltás hatékonysága érdekében:
A" jelű oklevél (Pozsonyi káptalan): Nyilvános tanúsítványként szolgált.
A káptalan mint hiteleshely megerősítette, hogy Kygyo György és Morocz Balázs hivatalosan tiltakoznak. Ez a mai telekkönyvi bejegyzés erejével bírt.
B" jelű oklevél (Szalay János, pozsonyi ispán): Végrehajtói közigazgatási tiltás, amelyet Úszor (Wzor) községben adtak ki.
Kygyo György és Morocz Albert kérésére az ispán, mint a királyi hatalom pozsonyi képviselője, jogilag blokkolta az eladást.
8.4. Kulcsfontosságú jogi kifejezések az oklevelekben
Inhibitio / Prohibitoria (Eltiltás)
Hivatalos tilalom a birtokkal való rendelkezésre.
Elidegenítés (Elidegenítés)
A tulajdonjog bármilyen átruházása (eladás, ajándékozás).
Zálogba vétel (Zálogosítás)
A 16. században az eladás leplezésének gyakori módja: a birtokot pénzért zálogba adták, amelyet aztán soha nem váltottak vissza.
Levéltári forrás: A pozsonyi káptalan jegyzőkönyvei, 1533. május 26. Összefüggésben a következőkkel: 1533. május 26-i oklevelek (HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 182. - No. 8., HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 386. - No. 28.).
9. 1541. év: Konszolidáció és szövetség a mágnásokkal
Egy 1541. április 9-i dokumentum (HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 439. - No. 20/2.) megerősíti, hogy Csöpönyi Zsófia és Ilona négy nemesi kúriát adtak el Közép-Csepenben Thurzó Eleknek. Ez az ügylet az ország egyik legjelentősebb mágnásával bizonyítja a család visszatérését a tisztelt nemesség közé 16 évvel a tragédia után.
10. A 16. század 60-as évei: A birtokháború tetőzése Alszászon
Ez az időszak kritikus volt a Mórocz család számára a Vitál család nyomása miatt, akik nádori adományt szereztek a Móroczok birtokaira.
1561 – Fizikai ellenállás: Balázs és fia, Gergely 1561 júniusában személyesen álltak ellent a királyi biztosoknak Alszászon, védelmezve saját kúriájukat.
1564 – Közbenjárás a császárnál: Gergely és Mátyás testvérek bátor lépésre szánták el magukat, és közvetlenül II. Miksa császárhoz fordultak, aki elrendelte az ügy kivizsgálását.
1569 – Ideiglenes vereség: Az erőfeszítések ellenére a bíróság Vitál György javára döntött, ami a család taktikájának megváltoztatásához vezetett.
A 60-as évek összefoglalása: Az ebben az évtizedben vívott küzdelem megmutatta a család képességét az ország legmagasabb köreinek mozgósítására. Gergely és Mátyás a családi becsület megalkuvást nem ismerő védelmezőivé váltak, és lefektették a későbbi teljes győzelem alapjait.
11. 1577. év: Felkészülés a végleges rehabilitációra
A Pozsonyi Káptalan oklevele (HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 439. - No. 20/1.) alapvető lépést jelent a Mórocz család jogi helyreállításának folyamatában, amely megelőzte nemesi becsületük ugyanazon év március végi végleges megerősítését.
11.1. Történelmi kontextus (A család rehabilitációja)
1577-ben, pontosan 52 évvel a tragikus birtokelkobzás (1525) után, a család negyedik generációja — a művelt jogász, II. Mórocz Benedek (Thurzó Elek embere) vezetésével — jogi lépések sorozatát indította el. A cél a családnév végleges tisztára mosása és a vagyoni folytonosság biztosítása volt a jövő nemzedékek számára. Ez az oklevél szerves része a Pozsonyi Káptalan előtt zajló rehabilitációs folyamatnak.
11.2. Az oklevél kulcsszereplői
Nagy Györgyné (Helena): A néhai közép-csepeni Nagy György felesége. A Mórocz család krónikájában kulcsszerepet játszik, mivel a Csöpönyi család ágán keresztül (nővére, Csöpönyi Ilona Móricz Balázs felesége volt) örökösödési jogok szálltak át a közép-csepeni kúriákra.
Nagy György (condam Georgius Nagi): Helena néhai férje, akinek közép-csepeni (Közép-Csepen) birtokjogai és nemesi dicsősége e hatósági vizsgálat tárgyát képezték.
Thurzó Elek: Az akkori Magyarország egyik legbefolyásosabb mágnása. Az oklevél közvetlenül utal az 1541-es szövetségére a családdal. A Mórocz és Csöpönyi nevek összekapcsolása egy olyan jelentős családdal, mint a Thurzók, 1577-ben cáfolhatatlan bizonyítékként szolgált birtokügyleteik legitimitására és nemesi feddhetetlenségükre.
11.3. Földrajzi jelentőség: Közép-Csepen
A Pozsony vármegyei Közép-Csepen helyszínét az oklevél a család stratégiai támaszpontjaként erősíti meg. A nyugtalan Nagyabonytól távol eső csepeni birtokok olyan területek voltak, melyeket a családnak sikerült megtartania és jogilag megvédenie a főnemesi szövetségek révén, ezzel sikeresen ellensúlyozva az alszászi veszteségeket.
11.4. A dátum jogi jelentősége (1577. március 21.)
Ez a konkrét dátum két okból is fontos a krónika szempontjából:
A folytonosság megerősítése: A Pozsonyi Káptalan az érdekelt felek (köztük II. Mórocz Benedek) kérésére hivatalosan felülvizsgálta a régi szerződéseket, megerősítve a birtokok megszakítás nélküli jogi tulajdonlását.
Jogi védőfal: Ez az aktus döntő védelemként szolgált a rivális Vitál család és más szereplők igényeivel szemben, akik az 1525-ös régi bűnügyre hivatkozva próbálták kétségbe vonni a Móroczok tulajdonjogát.
Levéltári forrás: Pozsonyi Káptalan protokollumai, 1577. március 21. Összefüggésben az 1577. március 30-i későbbi oklevéllel (HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 439. - No. 20.).