A nagyabonyi Mórocz család krónikája

Levéltári dokumentumok és történelmi események összefoglalója 1504 – 1577

SK
Figyelmeztetés: Nem minden jelenlegi Mórocz vezetéknevű személy (éljenek Szlovákiában, Magyarországon vagy máshol) a nagyabonyi Mórocz nemesi család leszármazottja. Ez a krónika kizárólag ezzel a konkrét, a mai Szlovákia területén található Csallóközből származó történelmi vonallal foglalkozik.

1. A családtagok teljes névsora (1504 – 1577)

A levéltári dokumentumokban a család alábbi tagjai igazoltak, akik közvetlenül részt vettek birtokügyletekben, az otthon fizikai védelmében vagy bírósági perekben:

Balázs és Ilona gyermekei (IV. generácia) – az 1541-es, 1561-es és 1577-es perek résztvevői:

2. Birtokok és helyszínek (Földrajzi részletek)

3. 1511. év: Mórocz Benedek, mint a regionális politika kulcsszereplője

A Pozsonyi Káptalan okleveléből (DL 97898) következik, hogy Mórocz Benedek 1511-ben kulcsszereplő volt a Csallóköz helyi politikájában. Nem elszigetelt földbirtokos volt, hanem politikailag és jogilag kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező nemes, aki élvezte a Pozsonyi Káptalan bizalmát, és együttműködött Magyarország jövőbeli vezető családjaival (Pálffy, Illyésházy).

4. 1512: Vagyonjogi tranzakció (Zálogbavétel)

Mindkét esetben a nagyabonyi (Naghabany) Dobos Imre fia, Dobos János zálogosította el birtokait különböző tulajdonostársaknak, köztük Mórocz Benedeknek.

4.1. Február 9.: Az első eset

4.2. Február 9.: A második eset

Levéltári forrás: A pozsonyi káptalan protokollumai, 1512. február 9. Összefüggésben a következő, 1512. február 9-i oklevéllel (SNA, HmBK, Prot. I-II, 353-354. o.,SNA, HmBK, Prot. I-II, 354-355. o.).

5. 1518. év: Birtokügylet (Elzálogosítás)

5.1. 1518. év: Birtokstabilitás és szomszédságok

Az oklevél (SNA, HmBk, Prot. V/1, s. 273-275.) dokumentálja Végh János földjének elzálogosítását a dunaszerdahelyi Szent György-templom javára, és fontos tanúbizonyságot ad Mórocz Benedek helyzetéről.

5.1.2. Mórocz Benedek, mint földrajzi és társadalmi tájékozódási pont

A dokumentumban Mórocz Benedek, mint közvetlen szomszéd szerepel, akinek birtokai szilárd kiindulási pontként szolgálnak az elzálogosított szántóföldek határainak pontos meghatározásához. Ez a tény bizonyítja, hogy a Mórocz család birtokait Nagyabony határában stabil, régóta meglévő és pontosan körülhatárolt nemesi dűlőkként tartották számon.

5.1.3. Konkrét helyszínek és mikro-topográfia

A szövegből következik, hogy Mórocz Benedek kulcsfontosságú parcellákkal rendelkezett két gazdaságilag jelentős helyszínen:

5.1.4. Közös kötelékek a szövetségesekkel

A dokumentum név szerint említi Végh Jánost (Végh Gergely fiát). Fontos tudatosítani, hogy éppen Végh Gergely fiai (János és Balázs) lesznek hét évvel később (1525) Mórocz Balázs (Benedek fia) bűntársai Angyal Pál nemes tragikus meggyilkolásában. Ez az 1518-as bejegyzés bizonyítja, hogy a Mórocz és Végh családok nemcsak szomszédok voltak a földeken, hanem szorosan összekapcsolódtak közösségileg és birtokilag is, ami előrevetítette közös sorsukat.

5.1.5 Gazdasági és vallási kontextus

Míg Mórocz Benedek a korábbi oklevelekben elsősorban tiszteletreméltó választottbíróként vagy befektetőként jelenik meg, addig a Végh család ebben az időszakban gazdasági problémákkal küzdött. Képtelenek voltak a dunaszerdahelyi templomnak szóló végrendeleti juttatásokat készpénzben kifizetni, ezért kénytelenek voltak földet elzálogosítani. Mórocz Benedek itt a helyi nemesség stabilabb elemeként van ábrázolva, akinek birtokai szilárd pontként szolgáltak a többi nemes jogi ügyleteihez a régióban.

6. 1519-1520. év: Jogi viták és Mórocz Benedek királyi idézése

1519-ben és 1520 elején a nagyabonyi Mórocz Benedek újabb jelentős bírósági perbe keveredett, amely egészen a királyi bíróság szintjéig eszkalálódott.

6.1. 1520. év: Nemesi választottbíró (Arbiter)

7. 1525. év: Véres bukás és királyi kegyetlenség

1525-ben a nagyabonyi Mórocz család a teljes társadalmi és vagyoni megsemmisülés szélére sodródott. Végzetessé vált az a véres incidens, mely során Mórocz Balázs (Móric Balázs) szomszédaival és rokonaival, Végh Gergely fiaival (Jánossal és Balázzsal) együtt meggyilkolták a szintén nagyabonyi származású Angyal Pál nemest.

Ez az erőszakos cselekmény nem maradt helyi vita szintjén. II. Lajos király a nemesgyilkosságot súlyos bűncselekménynek minősítette, amely a korabeli magyar jogrendszerben becsület- és vagyonvesztéssel járt (úgynevezett nota infidelitatis – hűtlenségi nóta). 1525. október 27-én az uralkodó Budán kiadott egy oklevelet (DL-DF 48995 jelzet), mellyel végleg megpecsételte a család sorsát, és elrendelte a birtokok elkobzását Póki János és Amadé István javára.

8. 1533. év: Az összekapcsolt dokumentumok elemzése

A mohácsi csata utáni időszakban járunk, amikor Pozsony a királyság kulcsfontosságú központja. Az alszászi (ma Pozsony és Dunaszerdahely környéki terület) Kygyo (Kígyó) és Morocz (Mórocz) családok közösen lépnek fel, hogy megvédjék családi örökségüket az idegen nemzetségnek – a Kisléghy családnak – történő eladás ellen.

8.1. Mi történt? (Jogi konfliktus)

A Szél család két tagjának özvegye (Barbara és leánya, Elena) megpróbálták eladni, zálogba adni vagy elajándékozni Alszász (Alzaaz) községbeli birtokrészeiket. Ez ellen élesen tiltakoztak szomszédaik és feltehetően rokonaik, a Kygyo és Morocz családok tagjai.

8.2. Kik a szereplők?

8.3. Kettős jogi fellépés (Miért készült két oklevél?)

Ugyanazon a napon (1533. 05. 26.) két különböző intézményt is mozgósítottak a tiltás hatékonysága érdekében:

8.4. Kulcsfontosságú jogi kifejezések az oklevelekben

Inhibitio / Prohibitoria (Eltiltás)
Hivatalos tilalom a birtokkal való rendelkezésre.
Elidegenítés (Elidegenítés)
A tulajdonjog bármilyen átruházása (eladás, ajándékozás).
Zálogba vétel (Zálogosítás)
A 16. században az eladás leplezésének gyakori módja: a birtokot pénzért zálogba adták, amelyet aztán soha nem váltottak vissza.
Levéltári forrás: A pozsonyi káptalan jegyzőkönyvei, 1533. május 26. Összefüggésben a következőkkel: 1533. május 26-i oklevelek (HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 182. - No. 8., HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 386. - No. 28.).

9. 1541. év: Konszolidáció és szövetség a mágnásokkal

Egy 1541. április 9-i dokumentum (HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 439. - No. 20/2.) megerősíti, hogy Csöpönyi Zsófia és Ilona négy nemesi kúriát adtak el Közép-Csepenben Thurzó Eleknek. Ez az ügylet az ország egyik legjelentősebb mágnásával bizonyítja a család visszatérését a tisztelt nemesség közé 16 évvel a tragédia után.

10. A 16. század 60-as évei: A birtokháború tetőzése Alszászon

Ez az időszak kritikus volt a Mórocz család számára a Vitál család nyomása miatt, akik nádori adományt szereztek a Móroczok birtokaira.

A 60-as évek összefoglalása: Az ebben az évtizedben vívott küzdelem megmutatta a család képességét az ország legmagasabb köreinek mozgósítására. Gergely és Mátyás a családi becsület megalkuvást nem ismerő védelmezőivé váltak, és lefektették a későbbi teljes győzelem alapjait.

11. 1577. év: Felkészülés a végleges rehabilitációra

A Pozsonyi Káptalan oklevele (HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 439. - No. 20/1.) alapvető lépést jelent a Mórocz család jogi helyreállításának folyamatában, amely megelőzte nemesi becsületük ugyanazon év március végi végleges megerősítését.

11.1. Történelmi kontextus (A család rehabilitációja)

1577-ben, pontosan 52 évvel a tragikus birtokelkobzás (1525) után, a család negyedik generációja — a művelt jogász, II. Mórocz Benedek (Thurzó Elek embere) vezetésével — jogi lépések sorozatát indította el. A cél a családnév végleges tisztára mosása és a vagyoni folytonosság biztosítása volt a jövő nemzedékek számára. Ez az oklevél szerves része a Pozsonyi Káptalan előtt zajló rehabilitációs folyamatnak.

11.2. Az oklevél kulcsszereplői

11.3. Földrajzi jelentőség: Közép-Csepen

A Pozsony vármegyei Közép-Csepen helyszínét az oklevél a család stratégiai támaszpontjaként erősíti meg. A nyugtalan Nagyabonytól távol eső csepeni birtokok olyan területek voltak, melyeket a családnak sikerült megtartania és jogilag megvédenie a főnemesi szövetségek révén, ezzel sikeresen ellensúlyozva az alszászi veszteségeket.

11.4. A dátum jogi jelentősége (1577. március 21.)

Ez a konkrét dátum két okból is fontos a krónika szempontjából:

Levéltári forrás: Pozsonyi Káptalan protokollumai, 1577. március 21. Összefüggésben az 1577. március 30-i későbbi oklevéllel (HU - MNL - OL - E 148 - a. - Fasc. 439. - No. 20.).