Ország
Magyar Királyság
Osztrák Császárság
Osztrák-Magyar Monarchia
Vármegye
Pozsony vármegye
Címek
nemes
vitéz
Ősapa
Mauricio
Század
15. század
Származás
talán Cseh Királyság
Ágak
Nagyabonyi Mórocz ág
Pozsonyeperjesi Mórocz ág
Belső linkek
Külső linkek
Vitéz nagyabonyi Mórocz András – a Nagy Háború hőse és egy ősi nemzetség utolsó lángja
Mórocz András 1891-ben született Pozsonyeperjesen (Eperjes), a Csallóköz egyik legősibb nemesi családjának, a nagyabonyi Mórocz nemzetségnek a leszármazottjaként, amelynek gyökerei egészen a 13. századig nyúlnak vissza. Háborús hős, a Vitézi Rend örökös tagja, valamint a család ún. vitézi-nemesi szenci ágának alapítója volt. Életútja figyelemre méltó összefonódása a magyar nemesség történelmének, a Monarchia katonai hagyományainak és a 20. század drámai eseményeinek.
Az ősi nemzetség eredete
A nagyabonyi Mórocz család a Csallóköz őshonos nemesi családjai közé tartozik, melynek eredete a 13. századba vész. Tagjai a középkor folyamán többször kitüntették magukat a magyar uralkodók katonai szolgálatában, ami kiváltságaik és birtokaik alapját képezte.
A 17. században középkori kiváltságaikat a Habsburg-házi uralkodók is megerősítették. Ez a Nagyabony (ma Veľké Blahovo) határában fekvő birtokok adományozásával, valamint a III. Ferdinánd császár által kiadott címeres levéllel (armális) történt. Ezzel a család a rendi felkelések időszaka után ismételten szilárd helyet foglalt el az elismert magyar nemesi családok sorában.
Ifjúkora és a katonai szolgálat kezdete
Ifjúkorában rokonaival, a Dékány családdal a Szenc melletti Felsőúdvarra (Horný Dvor) költözött, ahol később élete nagy részét töltötte. Első katonai tapasztalatait az 1912-13-as balkáni mozgósítás idején szerezte, amiért emlékkereszt kitüntetésben részesült.
Helytállása a Nagy Háborúban (1914 – 1918)
Szerb front (1914)
A világháború kitörésekor a cs. és kir. 72. pozsonyi gyalogezredbe vonult be. A 19. század közepe óta a pozsonyeperjesi ág tagjai hagyományosan a 72. gyalogezredbe nyertek besorolást, amely a Csallóköz és Pozsony vármegye házi ezrede volt. András részt vett a Jagodina melletti súlyos harcokban, ahol rohamcsapat-parancsnokként áttörte az ellenséges vonalakat, jelentős segítséget nyújtva zászlóaljának. Megsebesült, de felépülése után visszatért a frontra.
Olasz front – Doberdó (1916)
1916-ban az olasz frontvonalon, Doberdónál harcolt, ahol térdlövést kapott, és három hónapig kórházi kezelésre szorult.
Román front (1917)
1917-ben járőrvezetőként szolgált, és önkéntes felderítői tevékenységével értékes hírszerzési információkat szerzett a hadvezetés számára.
Érdemeiért számos kitüntetésben részesült:
- Ezüst Vitézségi Érem I. és II. osztálya
- Sebesültek Érme
- Vöröskereszt Díszjelvénye (hadiékítménnyel)
- Károly-csapatkereszt
Hősiességét gróf Takács-Tolvaj József is említi A frontharcos eszme szolgálatában című művében.
Család, gazdálkodás és a Vitézi Rend
A háború után visszatért a Szenc melletti birtokra. 1922-ben vette feleségül jókai Görföl Erzsébetet, aki egy Jelky-ről származó nemesi család sarja volt (rokonságban álltak a tajnai Tajnay és a nagyjókai Farkas családokkal). Hat gyermekük született.
jókai Görföl Erzsébet
1938-ban, a Magyar Királyság idején, Andrást az első világháborús érdemeiért a Vitézi Rend örökös tagjává avatták. A Rendet vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó alapította azon férfiak elismerésére, akik kivételes bátorságról és áldozatkészségről tettek tanúbizonyságot.
1940-ben részt vett Észak-Erdély visszavételében is, ekkor már szakaszparancsnokként a budapesti 1. honvéd huszárezred kötelékében.
A háború utáni sors és örökség
A szovjet hatalomátvétel után a birtokot elkobozták és kollektivizálták. Andrásnak el kellett hagynia otthonát, hátralévő éveit Szencen töltötte, ahol 1958-ban hunyt el. Felesége, Erzsébet, 1992-ben halt meg 88 éves korában.
Családi hagyományainak mai folytatója dédunokája, vitéz nagyabonyi Mórocz Róbert, akit 2022-ben Habsburg-Lotharingiai József Károly főherceg avatott a Vitézi Rend örökös tagjává.
Összegzés
Nagyabonyi Mórocz András egy ősi csallóközi nemzetség becsületének és katonai erényeinek utolsó nagy hordozója volt. Tetteiben tükröződtek a több évszázados hagyományok, amelyek a középkori kiváltságoktól és a habsburgi megerősítésektől egészen a viharos 20. századig íveltek. Élete emlékeztet arra, hogy a történelmi jelentőségű történetek nemcsak a nagyvilágban, hanem régiónk szívében, a szülőföld szeretetéből is születhetnek.
Vitéz nagyabonyi Mórocz András
Kitüntetések
