pecsétgyűrűje
(Habsburg-gyűrű)
Róbert Mórocz
1 985-ben született Pozsonyban, a történelmi Nagyabonyi Mórocz nemesi család közvetlen leszármazottja. Dédapja, Vitéz Mórocz András, az első világháború hőse volt, és a Magyar Királyság idején a Vitézi Rend tagja. 2022-ben János Róbert Maria ünnepélyesen vitézzé avatták Máriapócson Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg által, ezzel folytatva a családi hagyományt.
Az eperjesi Mórocz‑család e vonalának ereiben ősi nemesi családok öröksége áramlik, köztük az Ollé de Ollé‑Tejedi, Farkas de Nagyjóka, Tajnay de Tajnai, Görföl de Jóka, Vargha de Nagyabony, Ersék de Dióspatony és mások vérvonala.
A „Vitéz” cím (amely lovagot vagy hőst jelent) a Magyar Királyság korából származik, és a becsületet, bátorságot és a hazának való szolgálatot jelképezi. A Vitézi Rend tagjai között világszerte királyi és nemesi családok találhatók, többek között:
- Habsburg–Lotaringiai dinasztia - Braganza hercege (a portugál trón várományosa) - Albán herceg - Ruanda királya - Etióp herceg - Hohenlohe-Langenburg hercege
A Rendben képviselt jelentős nemesi családok közé tartoznak:
Pallavicini márki, Batthyány gróf, Széchenyi, Teleki, Zichy, Festetics, Ujlaky, degli Uberti (a legendás Casale Monferrato grófja), Tunkel báró, Riedel, és sokan mások.
Róbert birtokolja a nemesi származását igazoló oklevelet (nobilis, nemes), és a heraldikai bizottság hivatalosan elismerte és digitalizálta családi címerét, amely ma már a Vitézi Rend jelvényét viseli.
Robert mondja:
“A Mórocz család (legalábbis az én ágam) továbbra is erős hűséget érez egykori királyi családunk iránt, és büszke vagyok arra, hogy egy olyan közösség tagja lehetek, amely ennek a nagyra becsült és befolyásos európai dinasztiának a pártfogása alatt áll.”
Róbert arra törekszik, hogy mindennapi életében megőrizze ősei örökségét. Felesége, Mórocz Andrea (házassági nevén Resek), egy jelentős család leszármazottja; ükapja, Reszek Károly (Carolus), 1856 és 1867 között hosszú időn át Malacka város polgármestereként szolgált.
A Vitézi Rend dinasztikus, legitim szervezete
A dinasztikus Vitézi Rend közel ezer éves magyar történelem alapjaira épült. Már Árpád fejedelem, a magyar törzsek vezére, vitéznek nevezte magát. A „vitéz” szó jelentése: harcos, hős vagy lovag.
A 17. században Thököly Imre gróf, késmárki fejedelem, a legbátrabb harcosainak adományozta a vitézi címet. Ezt a szerzett nemességet később a Habsburgok is elismerték, ami magyarázza, hogy ma is a Rend patrónusai.
Az örökletes Vitézi Rend ezen alapokra építve 1920-ban került újjáalapításra vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó által. Célja az volt, hogy újjáélessze a régi lovagi hagyományokat, amelyek a magyar örökségben gyökereznek, és jutalmazza a legbátrabbakat. A Rend valódi harcosok és hősök közösségévé vált. A felvételhez legalább egy kis vitézségi érem (Vitézségi Érem) szükséges volt az első világháborúból, bár ez csak a minimum követelmény volt. Az első osztályú érem különösen nagy értéket képviselt. A felvétel ünnepélyes avatással és birtokadománnyal járt, a cím pedig örökletes volt, az elsőszülött fiúra szállt.
Napjainkban a Rend a Habsburg–Lotaringiai Ház pártfogása alatt áll, és a világ egyik legelismertebb lovagi szervezete. A legitim Vitézi Rend jogi személy az Európai Unióban, bejegyezve a Svéd Királyságban. Büszkén áll a hagyományos európai keresztény értékek talaján, és nemzetközileg elismert ideológiai közösségként működik.
A Rend élén Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg, Magyarország trónörököse áll. Habsburg–Lotaringiai József Ágost főherceg lett az újjáalakított Rend első vitéze 1920-ban. A Vitézi Rend a hit, nemzet és család alapvető értékeit képviseli, keresztény elvek és a legmagasabb etikai normák szerint. Konzervatív ideálokat vall, és nem vesz részt a modern politikában.
Vitézavatás 2025 (Debrecen)
A Magyar Szent Korona, a jogar, az országalma és a kard – a Magyar Királyság és a Vitézi Rend történelmi jelképei
Miért de Nagyabony?
A nagyabonyi Mórocz család a régi magyar nemességhez tartozik (régi nemes család). Társtulajdonosai és földbirtokosai voltak Nagyabony (Veľké Blahovo) településnek, amely nemesi előnevet adott nekik: de Nagyabony. Ez a cím egyértelműen azonosította a család tagjait.
A nagyabonyi Mórocz család a Csallóköz vidékének tipikus középkori kuriális nemesi családját képviselte. Büszke örökségük és tetteik ellenére a magyar öröklési jog – amely minden örökös között egyenlő megosztást írt elő – évszázadok alatt fokozatosan elszegényítette sok nemesi családot.
Nagyabony, amelyet először 1162-ben említenek, a Csallóköz egyik legrégebbi települése volt, és a végvári rendszer részeként fontos katonai szerepet játszott a törökök elleni harcban. Bátorságukért a Mórocz család kardot és páncélos kart ábrázoló motívumot kapott címerébe.
A legkorábbi feljegyzések a 15. századból származnak, az első ismert ős Michael de Nagyabony (1488) volt. Fia, Mauricio (Móricz) adta a családnév alapját, és Benedictus Mórocz de Nagyabony volt az első, aki ezt használta. 1641-ben III. Ferdinánd király királyi adománnyal erősítette meg birtokukat. Később a család kiterjesztette jelenlétét a közeli falvakra, például Eperjesre (Jahodná), létrehozva az eperjesi ágat.
A Mórocz család eredete
A nagyabonyi Mórocz család büszkén vezeti vissza gyökereit az Árpád-kori Magyar Királyság idejére. A Mórocz vezetéknév a Mauricio (Móric) keresztnévből származik. A család ősei a Csallóközben, az Abony nevű területen telepedtek le, feltehetően olyan várkatonák leszármazottai, akik katonai szolgálatért kaptak földet.
Az első dokumentált közvetlen ős a 15. századból nagyabonyi Mihály, nagyabonyi nemes volt. Fia, nagyabonyi Mauricio a család ősatyjának tekinthető, és Mauricio fia, Benedictus volt az első, aki a Mórocz vezetéknevet használta a 16. század elején.
szerzett bátorságával az
Oszmán-törökök elleni harcokban.
A család címere az 1895-ös Siebmacher címertani katalógusban
video 1: A vitézi avatás szertartása
A címer adományozása III. Ferdinánd császár álta.
video 2: A vitézi avatás szertartása
Az András Mórocznak 1942-ben adományozott diploma
video 3: Az avatási szertartás egy napja
Eperjesi Mórocz család a harcmezőn
Az eperjesi Mórocz nemesi család a 19. század második felétől kezdve a Habsburg Monarchia hagyományos katonai szolgálattevői közé tartozott. A család tagjai leggyakrabban a császári és királyi 72. gyalogezredben szolgáltak, a von Ramming ezred kötelékében.
A 72. gyalogezred – rövid áttekintés
A 19. században
Az ezred több fontos háborús konfliktusban vett részt a Monarchia területén:
- 1848–1849 – harcok a forradalmi események idején,
- 1859 – az osztrák–szárd háború Észak-Itáliában,
- 1866 – az osztrák–porosz háború és hadműveletek Csehországban.
A század második felében az ezred főként Komáromban, Pozsonyban és Győrben állomásozott.
Az első világháborúban
A gyalogezred bevetése kiterjedt volt:
- Szerb front (1914),
- Orosz front Galíciában (1915–1916),
- Olasz front – Isonzó és Piave (1916–1918),
- Román front (1916–1917).
Az ezred parancsnokai a háború során a következők voltak: Haerdtl von Haerdtlen, Otto Müller, Karl von Szabó és Josef Fiedler.
A Mórocz család az első világháborúban
A három testvér – Ferencz, Ignácz és András – mind nemesi származású gazdálkodók (gazdálkodó) voltak Eperjesről.
Nemes Mórocz Ferencz vitéz
Apja: Mórocz Ferencz és Krascenits Emi
A orosz és olasz front veteránja, örmester rangban szolgált. Több kitüntetést is kapott, és elnyerte a vitéz címet. A háború után visszatért a gazdálkodáshoz.
Felesége: lidértejedi Gódány Róza
Gyermekei: Árpád, Ferenc, Imre, Erzsébet
Nemes Mórocz Ignácz
Apja: Mórocz Mihály és Szabó Sofi
Harcolt az orosz fronton. A háború után átvette a családi, 1800-ból származó vízimalmot, és tovább folytatta a gazdálkodást.
Felesége: Mucska Apollónia
Gyermekei: Rozália, Ferenc
Nemes Mórocz András vitéz
Apja: Mórocz János és Takács Sofi
A család legjelentősebb katonai alakja, nemesi gazdálkodó, aki később Szencen (Szenc) élt.
1914-ben kivételes helytállást mutatott Jagodina mellett a szerb fronton, ahol rajával áttörte az ellenséges vonalat. Később az olasz fronton, Doberdónál súlyos térdsérülést szenvedett, 1917-ben pedig a román fronton is szolgált. Bátorságáért megkapta a vitéz címet.
Felesége: jókai Görföl Erzsébet
Gyermekei: János, András, Sándor, Ilona, Erzsébet, Mária
Nemes Mórocz András 1940-ben – a huszárok szakaszvezetője
1940-ben szakaszvezetőként hívták be az 1. honvéd huszárezredbe (Budapest). Az ezred részben a mai Dél-Szlovákia területéről is toborzott, amely 1938 után visszakerült Magyarországhoz.
Kikből lettek a huszárok?
A huszárok a lovasság elitjének számítottak. Elsősorban olyan férfiakat toboroztak, akik:
- kiváló fizikai erőnléttel rendelkeztek,
- fürgék és gyors reakcióidejűek voltak,
- vidéki, lótenyésztéssel vagy lovakkal foglalkozó közegből érkeztek,
- bátrak, megbízhatók és fegyelmezettek voltak,
- általában fiatalok és kitartóak voltak.
Erdély 1940-ben
Az észak-erdélyi hadművelet során az ezred felderítő feladatokat látott el, biztosította a kommunikációs útvonalakat és elfoglalta a stratégiai pontokat. A művelet nagyrészt komolyabb harcok nélkül zajlott. A vitéz cím tovább növelte András tekintélyét a katonák és a tisztek szemében.
Az eperjesi Mórocz család jelentős nyomot hagyott a régió és a katonaság történetében – a 19. századi konfliktusoktól kezdve az első világháború frontjaiig, majd az 1940-es eseményekig. A legkiemelkedőbb tagok Nemes Mórocz Ferencz vitéz és Nemes Mórocz András vitéz voltak, akik méltó módon vitték tovább a család tisztes katonai hagyományát.
