nemes
vitéz
báró
Mauricio
esetleg cseh eredetű
nagyabonyi
beketfalvi
Beketfalvi Mórocz Emericus Leopoldus (Imre) császári altábornagy a 18. század azon alakjai közé tartozik, akikre mára rátelepedett a feledés homálya. Élettörténete azonban lenyűgöző utat mutat be egy elszegényedett pozsonyi nemestől az elit tábornokig, aki Mária Terézia személyes kegyét élvezte.
Keresztelési bejegyzés 1697-ből
Imre 1697-ben született Pozsonyban az ősi beketfalvi Mórocz családba, amelynek gyökerei a Csallóközbe nyúlnak vissza. Bár a családot korábban Mórocz Farkas alnádor tette híressé, Imre születése idejére a család anyagilag kimerült.
Mórocz Ferenc és Jakusith Éva Terézia bárónő fia polgári pályán kezdett. 1727-ben írnokként szolgált a befolyásos pozsonyi főispán, gróf Pálffy udvarában. Valószínűleg a nehéz anyagi helyzet és a családi dicsőség helyreállításának vágya késztette arra, hogy a tollat szablyára cserélje és beálljon a hadseregbe.
Mórocz Imre katonai karrierje az osztrák örökösödési háború alatt indult gyors fejlődésnek. Katonaként rendkívüli bátorságról tett tanúbizonyságot. 1741-ben már a Ghyllány-ezred ezredeseként parancsnokolt Csehországban, Sziléziában és a Rajna-vidéken.
Életének kulcsfontosságú pillanata 1744 júliusában jött el. A lauterburgi vonalak sikeres elfoglalása után őt választották ki, hogy személyesen vigye meg a győzelem hírét Mária Teréziának Bécsbe. Az uralkodónő, hálásan a nehéz háborús időkben érkező jó hírekért, azonnal tábornokká nevezte ki. Ettől kezdve Mórocz a királynő „persona grata”-ja lett, és karrierje a korabeli katonai hierarchia csúcsai felé ívelt.
Mórocz stratégiai hírneve a hétéves háború (1756–1763) során teljesedett ki, amely a korabeli európai hatalmak egyik legvéresebb konfliktusa volt.
A legmagasabb elismerést 1754. november 1-jén kapta meg, amikor kinevezték a 10. huszárezred tulajdonosává (Inhaber). Ezzel átvette a híres Beleznay-huszárok és a határőr egységek parancsnokságát.
Mórocz nemcsak kemény katona volt, hanem a tekintélyre és a legapróbb részletekre is adó férfi:
Merész társadalmi felemelkedése és a császári udvarhoz való közelsége ellenére Mórocz Imre hű maradt a katonai élethez. Soha nem nősült meg, és nem hagyott örököst. Relatíve fiatalon, 59 éves korában hunyt el (1758-ban, nem sokkal legnagyobb csatái után).
Bár elért címeit és vagyonát nem volt ki örökölje, neve beíródott a történelembe, mint a magyar nemesség bátorságának és az osztrák huszárok aranykorának szimbóluma.
A 10. huszárezred egyenruhája
2026 Mórocz family